Szürkeharcsa...

A magyar szürkeharcsa húsa jobb mint a legjobb ördöghalé. Rugalmas, tömör, fehér és íze vetekszik a tengeri halakéval. A gond az, hogy harcsa néven nem mindenhol magyar harcsát kapunk. A jó éttermek ugyan már jelzik, hogy tiszai szürkeharcsát vagy balatoni harcsát kínálnak, de számtalan étteremben - sajnos - még mindig az afrikai harcsát, vagy rosszabb esetben a pangasiust adják el harcsának.

A harcsa eredetileg Közép-és Kelet Európában őshonos, de a telepítések révén eljutott szinte már az egész kontinensre. Ha nem is magyar hal, de a tiszai és a balatoni szürkeharcsából készült harcsapaprikás akár hungarikumnak is nevezhető. Az eddigi legnagyobb hazai példány 113 kg és 230 centiméter volt, amelyet a szerencsés horgász, Kovács Gábor a Töröcskei tavon 2010. május 10-én fogott.

Magyarországon a leggyakoribb előfordulási helyei a Balaton, Dráva, Duna, Maros, Tisza, Körösök, Mura, Duna-Tisza-csatorna, Sajó, Zagyva, Fonyódi árok, Velencei tó, Fertő tó. Néhány halgazdaságban is tenyésztik. A Dunántúlon fekvő Pécsi-tóban például olymértékben elszaporodtak a harcsák, hogy gyéríteni kellett az állományt, így minden horgásznak aki 20 kg feletti testsúlyú harcsát fogott ki a következő évre szóló területi jegyet kapott.

Sajnos mégis kevés helyen kapható és ehető a jó ízű magyar ragadozó hal, sok helyen az afrikai harcsát árulják, amely igénytelenebb, de az íze meg sem közelíti a szürkeharcsáét. Persze az ára sem, mert míg az afrikai harcsa ára 1500 forint, addig a szürkeharcsáért sokszor 5000 forintot is kell fizetni kilónként. Aztán ott a cápaharcsának nevezett pangasius, ameyből készült harcsapaprikás olyan mint a szójából készült csirkepaprikás. A probléma ott van, hogy a vendéglősök előszeretettel csapják be a gyanútlan vendéget és az étlapon szereplő "Harcsa túrós csuszával" fogásnál cápaharcsával vagy jobb esetben afrikai harcsával helyettesítik a hagyományosan szürkeharcsából készülő magyar ételt.