Az egyik kedvenc fűszerem, amit mindig tartok otthon: a titokzatos vanília…

A világ egyik legkedveltebb fűszerét, a vaníliát már az azték birodalomban jó ismerték. Kedvenc italuk, a habos víz, a vaníliától kapta különleges illatát. A hazafelé vitorlázó spanyol hajókon a vaníliával új csemege érkezett Európába. Csodálatos illata — meg talán serkentő hatása — a hollandokat is izgalomba hozta, és hogy Európában közismertté vált, az nekik köszönhető, mert 1819-ben Jáva szigetén ültetni kezdték.

Századunk elején már előkelő foglalkozásnak számított a télikertek és különleges virágházak új lakójának, a vaníliának termesztése. Az irigykedő szomszédok és a termésekért kapott borsos ár megérték a fáradságot. Így szól erről a korabeli krónika: „Külföldön némely nagy kertészetekben jó eredménnyel termesztik; több kertészetben csupán az ananászházakban a falra kúszva nevelik..."

Még néhány gondolata a vaníliáról…

A vanília Mexikóban, Hondurasban és Costa Ricában bennszülött növény. Domingo és Jamaica szigetén vadon termeszik. A világon sokfelé termesztik. A vaníliának nevezett Vanilla planifolia, vagy más néven Vanilla fragrans mellett fűszernek még más fajok termését is gyűjtik. A Vanilla nemzetségnek csaknem 50 faja él a világon. A hosszú, nálunk közismert illatos termések a fragranstól származnak, de forgalomban vannak a nyugat-indiai vagy tahiti típusok és a Vanilla pomponának kevésbé értékes rövid, vastag termései is. A fűszernek használt közeli rokonfajok a termések alakja és mérete mellett a vanilintartalomban is nagy eltéréseket mutatnak (1,48-2,9%).

A vanília a leggazdagabb növénycsalád, a kosborfélék (Orchideaceae) tagja. Az ismert fajok száma már meghaladta a 22 000-et. A különleges család tagjai talajlakók vagy korhadéklakó (szaprofita) növények. A forró trópusi őserdőktől a sarki havasokig megtalálhatók képviselői, amelyek a növényvilág legfejlettebb és legfiatalabb tagjai. Tokterméseiben nagyon apró magok fejlődnek. Csírázásukhoz különleges gombák jelenlétére van szükség és hosszú évekre, míg virágzó növényekké fejlődnek. Hazánkban negyvennél több faja él. Egyik legszebb orchideánk a soproni erdők féltett ritkasága, a Boldogasszony papucsa, a Cypripedium calceolus.

A vanília húsos, hosszúra fejlődő, kúszó szárú trópusi növény. Levelei vastagok, 15—20 cm hosszúak, szélességük 4—5 cm. A zöld, viaszos bevonatú levelekben párhuzamos, halványzöld erek futnak. A szárakon léggyökerek fejlődnek. Virágai többesével, rövid tengelyű fürtökben fejlődnek. A virágokhoz ovális murvalevelek tartoznak. A virágok nagyok, 5—6 cm átmérőjűek; színük zöldes-fehér. A csésze- és sziromlevelek szabadon állnak, az ajkak szűk, trombitaszerű tölcsért formálnak, a többi résznél rövidebbek és kisebb cimpái vannak. A virágok belseje fehér, kellemes illatúak. A levelek hónaljából törnek elő.

Termései háromszög keresztmetszetű toktermések, hosszuk 15—25 cm között változó. A fiatal termések zöldek, később pirosbarnás színűek lesznek.

A vaníliát dugványozással szaporíthatjuk. A hajtás és szár bármelyik része könnyen és gyorsan gyökeresedik. Tavasztól nyár végéig dugványozhatunk, de télen szedett részei sem pusztulnak el, gyökerek nélkül is hosszú ideig élnek a talajban, párás környezetben. Laza szerkezetű, humuszban gazdag talaj szükséges (tőzeg, homok keveréke). A szükséges nagy páratartalomról a szaporítócserepek üveglappal való lefedésével gondoskodhatunk. A jó gyökeresedéshez 20—25 °C-ot tartsunk.

A vanílianövényeket szobában vagy üveglapokból összeállított kisebb szobaüvegházban tartsuk. Jó fejlődéséhez laza szerkezetű, humusztartalmú, közömbös kémhatású és tápanyagokban gazdag talajkeveréket kell összeállítani. Homok, tőzeg és az érett trágyaföld (melegágyi föld) jó alapanyagok. Vegetatív növekedési szakaszában nagy, 80% körüli páratartalmat és sok öntözést igényel. A termésérés idején csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. Trópusi eredete ellenére a magas hőmérséklet káros következményekkel járhat. Normális fejlődésére 20—25 °C közötti hőmérséklet mellett számíthatunk.

A gyorsan növő hajtások kapaszkodását támaszrendszer készítésével segíthetjük elő. Növényeinknek félárnyékos helyet válasszunk, mert erős napfényben károsodhatnak. Csak a vastag, erőteljes szárú és növekedésű példányoknál számíthatunk virágzásra. Hazánkban keveset virágzik, de erős illatú nagy virágai különleges élményt nyújtanak. Természetes környezetében virágait rovarok porozzák, azonban különleges virágszerkezete következtében kevés eredménnyel, ezért hazájában is mesterséges beporzást végeznek.

A vanília hazánkban a nyár folyamán virágzik. A reggel nyíló virágok csak egy napig díszlenek. A mesterséges beporzás legalkalmasabb ideje a kora délelőtti időszak (9—10 óra között). A bibe és virágpor ebben az időben válik éretté. Délután már alig vagy egyáltalában nem termékenyülnek.

A megporzást egy kihegyezett, vékony fapálcával úgy végezzük el, hogy az összetapadó portömeget a bibére dörzsöljük. A virágokban a virágport a bibétől egy megvastagodott, csőszerű képződmény választja el. A vanília hálás növény, mert a beporzott virágok legtöbbje szép terméseket fejleszt. Néha megtermékenyítés nélkül is kötnek termések, ezek mag nélküli gyümölcsök.

A sikeres beporzás után néhány nappal már jól látszanak a kis termések. Beérésükhöz 7—9 hónap szükséges. Egy-egy virágfürtön 4—6 termés fejlődik, ezek hossza 15—20 cm körüli. A „hüvelyeket" addig hagyjuk a növényeken, míg zöld színük fokozatosan sárgás, majd pirosasbarna árnyalatúvá válik. Jelentősebb betegséget vagy kártevőt eddig nálunk még nem figyeltek meg.

A növényen beérett és leszedett termések nem illatosak. A fűszervanília jellegzetes illata és feketésbarna színe az utókezelés alatt alakul ki. A kezelés legfontosabb része a hüvelyek fonnyasztása és fermentálása. Állványokra kiterítve 24 óráig fonnyasztják. Az így előkészített terméseket gyékényre vagy pokrócokra terítik és letakarják. A nap melegétől és a nagy páratartalomtól néhány nap alatt a hüvelyek megsötétednek, puhává és rugalmassá válnak. 9—12 nap után a fermentálódás és száradás befejeződik, és készen áll az illatos, viaszos fényű fűszer. A termések felületén selyemfényű, merőlegesen álló tű alakú kristályok a vanília legfontosabb hatóanyagának, a vanilinnek a kiválását jelzik. A vanilin mellett más, kis mennyiségben képződő aromatikus anyagok is megtalálhatók. Ezek a ritka illatanyagok alkohollal kimoshatók és így különleges esszenciát állíthatunk elő.

Az egyik legfinomabb és legkedveltebb fűszer. Teában, csokoládéban, cukrászkészítményekben, a gyógyszerészetben és a gyógyászatban egyaránt kellemes és értékes anyag. Izgató hatása miatt egyes trópusi vidékeken óvakodnak fogyasztásától. Szutorisz szerint „.. .a szervezetet izgató hatásával könnyen árthat az embernek, könnyen izgatható, gyenge idegzetű embernek nem való!" Szerencsére azonban számos jó tulajdonsága felülmúlja ezt a károsító hatását.